2005 a katasztrófák éve volt Romániában: több ízben is megdőlt mind a negatív, mind pedig a pozitív hőmérsékleti csúcs, az ország déli részén eddig még nem tapasztalt  természeti jelenségek, tornádók pusztítottak, a Balánbánya körüli hegyeket pedig vastag jégréteggel borította be az ítéletidő. A legnagyobb kárt azonban az árvizek okozták. Az idei év rekordmennyiségű csapadékhozamának következtében hét alkalommal söpört végig az árhullám az országon közel két milliárd eurós kárt okozva.

A "világnap" története

A XIX. század nagy mocsárlecsapolásai, folyószabályozásai következtében a madarak életfeltételei romlani kezdtek, pusztultak az erdők, mezők. Így az európai államok 1902. március 19-ikén egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében.
Chernel István ornitológus már abban az évben szervezett Madarak és Fák Napját.

A kiváló ornitológus 1865.

ENSZ világnap: június 5.

A környezetvédelmi világnap eseményszámba megy. Nem egy nemes cél érdekében hozott adminisztratív mozdulat, hanem valódi elkötelezettséget jelentő esemény.

Az ENSZ 1972-ben hívta életre a világnapot, az évtizedek folyamán pedig alapelveket fogalmazott meg a környezeti értékek megőrzése érdekében. Az elképzelések és a hozzájuk társított határidők betartása ugyan kevésbé sikeresek, a szervezet mégis újra és újra megfogalmazza célkitűzéseit.

1902 óta a Párizsban az európai országok egyezséget kötöttek a hasznos szárnyasok védelmének érdekében. Az 1906. évi I. törvénycikk szerint minden év májusában egy napot az iskolákban arra kell szentelni, hogy megismertessék a diákokat a hasznos madarakkal. A világon először Chernel István ornitológus szervezte meg, 1902-ben, Magyarországon. A természetvédelmi törvény 43. § (3) szerint „Minden év május 10-e a Madarak és Fák Napja. E nap megemlékezéseinek, rendezvényeinek a lakosság – különösen az ifjúság – természet védelme iránti elkötelezettségét kell szolgálnia.”

A hasznos madarak védelme a madarak etetésével kezdődik, megfigyelésükkel folytatódik.

A természetvédelem az élőlények, természetes életközösségek, élőhelyek a természetes és természetközeli területek, valamint a természeti táj megőrzésére hivatott társadalmi tevékenység megjelölésére szolgáló fogalom.

A természetvédelem célja a bioszféra állapotának, működőképességének, biodiverzitásának (biológiai sokféleségének), valamint ezzel összefüggésben a élőhelyeknek és a természeti tájnak a megőrzése, károsodásainak megelőzése, mérséklése vagy elhárítása.